Válogatott elbeszélések. Márai Sándor emlékezik az író halálának első évfordulóján: ‘...ismertem az édesanyját, a vidéki nemes úrasszony tiszteletre méltó típusát, aki a temetésén is úgy tudott sírni, a tartózkodásnak és a végtelen megtörtségnek valami olyan különös hanglejtésével... Ez a „három lépés az emberektől”, ez a vérében volt, a vérükben. Pedig: kellett neki a nyilvánosság, a tömeg, az emberek, kereste, akarta őket, járt utána. Valami gyerekes, kicsinyes, törhetetlen ambícióval ment utána a népszerűségnek, kellett neki az, ha megy az utcán, hogy vörös szakállas feje láttán összetegyék a fejüket a nők, és súgják: itt megy Török, az író... Finom, csöndes, mesélő írásai négy-öt évtizeddel előbb élt emberekről szóltak, mindig ugyanarról a fajtáról és osztályról - de tudott mindig újat mondani.’ (1919) Kötetünk 11 novelláját közli.