Küldés ismerősnek: Kortársak és sorstársak
Művészet 
Színház
Életrajz Művészek
SzínházÉletrajz
Művészek
|
|
||||||||||||||||||
|
Ahhoz, hogy elküldje ezt a könyvet ismerősének, be kell jelentkeznie!
|
|||||||||||||||||||
|
Egy konferanszié emlékei életéről, pályájáról de főleg és elsősorban a műfajról, amelynek életét szentelte. A magyar kabaré hatvan-egynéhány évéből negyvenben ő is benne van. Ez a kötet az első húsz esztendő történetét rögzíti. Az emléksor ott fejeződik be, a felszabadulás első éveiben, amikor végleg eldőlt, hogy főfoglalkozásának a konferálást választja. Felvonultatja kortársait és sorstársait, kezdve Salamon Bélával, aki első tréfáját azzal adta vissza, hogy \"magából sose lesz kabaréíró\". Elmondja, milyen tanácsokat kapott a kezdet kezdetén Szép Ernőtől; hogyan akarta az Otthon-körben Nóti Károly lebeszélni a pályáról, s mit köszönhet \"Nézzse Feketének\" és a Népkabarénak. Felidézi emlékét az Andrássy úti és a Teréz körúti Színpadnak, úgyszintén a Bombabiztos és Disznólkodó kabarénak. Portrét rajzol a magyar kabaré feltalálójáról; két elődjéről, Nagy Endréről és Békeffy Lászlóról, akiktől átvette a konferálás stafétabotját. Megemlékezik írótársairól: Rejtő Jenőről, Lőrincz Miklósról, továbbá a magyar kabaré kiválóságairól: a kis-Rothról, Boross Gézáról, Herczegről és Komlósról, Radó Sándorról, Solti Herminről és másokról, akikkel pályafutása alatt összehozta a sors. |
|||||||||||||||||||
